Amikor én felszabadultam, a 80-as évek végén, egy nagy húsipari üzemben kezdtem dolgozni, és ott még tudták, mit jelent az, hogy íz. Nem csak egy szó volt a címkén, hanem benne volt minden falatban.
Ott készítettünk ilyen császárszalonnát. És akkor még nem volt túlgondolva, nem volt túlhúzva marketinggel. Egyszerűen jó volt.
Megtanultam, hogyan kell ezt rendesen csinálni. Aztán telt az idő… és az ízek eltűntek. Most megcsináltam újra. Ugyanazzal a szemlélettel. Ugyanazzal a tisztelettel az alapanyag és a szakma iránt.
Ez a termék nem nosztalgia. Ez a visszahozott gyermekkor.
