Ez nem egy újabb „házi jellegű” kolbász. Ez egy 144 évig por alatt szunnyadó, valódi dél-alföldi örökség, amit most először hozok vissza a mai konyhákba.
A történet egyszerű: egy öreg ütött kopott ládában megtaláltam a családunk 1881-es receptúráját, kézzel írva, nagy valószínűséggel a dédapámtól. A papíron az idő nyomai, a receptben pedig egy letűnt korszak valódi ízei. Azt a kolbászt készítem el újra, amit akkoriban ettek a disznóvágásokon, ünnepekkor.
Miért más ez, mint a mai kolbászok? Mert az 1880-as években nem volt édes őrölt paprika. Egyszerűen nem jutottak hozzá. Ezért olyan ízvilágot hoztak létre, amiben a hús karaktere, a szalonna zsírja és a fokhagyma ereje és a természetes fűszerezés dominált. Paprika nélkül. Ezt az ízt ma gyakorlatilag lehetetlen megtalálni a piacon.
Ez a kolbász nem harsány, nem akar mindenáron fűszeres lenni. A régi idők paraszti konyháját hozom vissza, amikor az ételnek története volt, és nem marketingje.
Ízélmény
Masszív, karakteres, telt ízű. A hús és a szalonna dominál, ahogy annak idején. A fűszerezés mély, tiszta alföldi vonalat hoz, amitől minden falatnál azt érzed, mintha egy 19. századi tanyán ennéd ugyanezt a kolbászt, frissen töltve, füst fölött érlelve.
Kinek való?
Annak, aki nem „kolbászt” akar venni, hanem egy darab történelmet.
Annak, aki érzi a különbséget a régi, paraszti receptúrák és a modern ipari ízek között.
Annak, aki szeretné megtapasztalni, milyen volt a dél-alföldi kolbász, mielőtt az őrölt paprika megjelent volna a magyar konyhában.
Elfogyott
Elfogyott
Elfogyott
Elfogyott
