Házi Májas

Gyerekkoromban mindig azt láttam, hogy a disznótorban a máj java része a hurkába került, és csak egy kisebb részt használtunk fel a házi májas készítéséhez. Ezért az asztalra mindig csak kevés jutott belőle – talán ezért is vált olyan különleges, megbecsült falattá.

Emlékszem, a parasztházak házi májasa egészen más volt, mint amit ma megszoktunk: nagyon sűrű állagú, gyakran befőttes üvegben felfőzve, majd a kútba leengedve hűtötték le. Így került elő a kamrából, amikor eljött az ideje – és minden kanálban ott volt a hagyomány íze.

Manapság a legtöbb májast ömlesztett, tömlős formában árulják, amit elég késsel megszúrni, és a kis lyukon kinyomni. Az én Házi Májasom azonban egészen más. Sokkal gazdagabb, sűrűbb és tartalmasabb, így inkább a régi idők receptjéhez hasonlít igazán. Ez nem a „kinyomós” változat, hanem szépen szeletelhető, mégis kenhető finomság – egy igazi átmenet a májas és a májas hurka között.

Olyan, mint maga a múlt – tisztelet a hagyománynak, de a saját ízeimmel, a saját szívemmel kiegészítve.